Ars Poetica
A fotográfia korszakának kezdetekor, kb. 150 évvel ezelõtt, az emberek a fotózást a festészet silányabb másának gúnyolták. A fényképet úgy tekintették, mint hamisítást, a festészet valóságával szemben. Bevallom, hogy fotográfus(imagist)-ként inkább vonzódom a festmények világához, mint a tökéletesen éles, technikailag mindig pontos fotográfiához.
A legjobb munkáim, elkapott pillanatok, olyan stílusban, mint a méltán híres Cartier Bresson, vagy J.H. Lartigue képei. Nem törekedtem arra, hogy Õket másoljam, csupán vonzódtam az általuk képviselt irányzathoz. Képeim nagy részét, „A PILLANAT MEGRAGADÁSÁ”–nak nevezném, melyek a pillanat tört részében születnek, mint André Kertész fotói, aki az emberi, és természeti mintákat egy magasabb perspektívából szemlélte. Másik példaképem Bill Brandt, aki extrém széles látószögû lencsét használt az aktok fényképezéséhez. Én is szeretek széles objektívet, vagy halszem objektívet használni, mert az így készült képek kiragadnak minket a mindennapok világából. Az 1960-as évektõl, nagyon sokat használtam az infravörös ekrachrome filmet is, szintén hasonló okból. Ezt a filmet eredetileg tudományos célokra használták, de a 60-as években a fotómûvészek is megkedvelték. Ma már nem gyártják, de szerencsére van még nekem raktáron egy pár tekercs. A fotómûvészek azért szerették ezt a filmet, mert az egész színpaletta az infravörös oldalra, és a hõre érzékeny. Másként láttatja a világot, ha az forró, vagy ha hideg. A zöld levelek rózsaszínek, az emberi arc világoszöld lesz, a természetes színek átváltoznak vad pinkké, lilává, vagy neonzölddé, melyek hatására átléphetünk egy másik dimenzióba. A 60’-as évek végén sokat tanultam Barry Kaplan fotós barátomtól aki 100 éve híres mûvészek fészkéül szolgált, mint: Dylan Thomas, Andy Warhol, Bob Dylan, Sid Vicious, hogy csak a legismertebbeket említsem.
Ahogy én látom
Érzések, fény, minták, színek, geometriák az időből ellopott pillanatok, ez ami engem a legjobban érdekel, motivál.
Én úgy látom, a világot, mint pl. az amerikai indiánok, akik mindenben és mindenhol látják a Nagy Lelket (Great Spirit). Gyakran a fotóim, a színeken, formákon, kompozíción keresztül, de fõleg a szándékomon keresztül, spirituális tartalmat hordoznak. Sok képem szándékosan ironikus, és többszörös jelentést hordoz. Legkedveltebb témáim „PILLANAT TÖRTÉNETEK”. A felbukkanó eseményekben keresem és meglátom azokat a dolgokat, amelyek egyetemes értékeket hordoznak. A numerológia mint téma úgy jelenik meg a fotóimon, hogy mindenütt, amerre járok, lefényképezem a mesterszámokat, mint a 11, 22, 33, és ahol számomra érdekes szögben, formában, vagy távolságban van 2 fa, 3 ló, vagy 4 madár. Szimbolikus képeimen, pl. ha két ember beszélget Indiában Karkalában a Sri Gomatheswara szobrának szent lábainál, abban én két pletykálkodó embert látok, akik bárhol a világon, bármilyen nemzetiségűek lehetnének. Ikonikus képnek nevezem pl. „A víz Angyalai” sorozatomból azt, ahol a vízben egy férfi és egy nõ fekvõ 8-ast a végtelen jelét
formázzák. Ebben a jelenetben benne van a férfi-nõ egymást kiegészítõ végtelen tánca, összetartozása.
Tartottam workshopokat festõknek, fotósoknak, és más vizuális területtel foglalkozó mûvészeknek „The Joy of Seeing” a „Látás Öröme” címmel: Többek között leszögeztük azt, hogy a fotómûvészetben nincs olyan, hogy véletlen. Az hogy mit, hogyan, és mikor fényképezünk, az a fotómûvész Önkifejezésérõl szól. Különösen fontos, hogy kapcsolatot teremtsünk a fotónk témájával. Ez a kapcsolatteremtés adja a különbséget egy amatõr fotó, és egy mûvész fotója között. Ha nincs kapcsolatunk a kép alanyával, – legyen az ember, állat, növény, fa, vagy táj – nem csinálhatunk jó képet, akármilyen tökéletes technikával rendelkezünk.
Amit tõled kérek kedves közönség, az csupán az, hogy mindig találj magadnak új megközelítési módot a mûalkotások szemlélésekor, fõleg az olyan sokrétegû, jelentésû képeknél, amelyeket itt most élvezet, és okulás céljából elétek tártam. Ismerkedjetek meg minden képpel, töltsetek velük elég idõt. Váljék hasznotokra! |
|